(részlet a fotópályázat kiértékelésén készült jegyzőkönyvből)

Kiértékelés időpontja: 2011.10.06. 12 óra
Kiértékelés helyszíne: Művelődési Ház
Jelen voltak: Csáki Jenő, Dávid Botond, Elekes Gyula, Jakab Áron Csaba, Bálint Artúr

Fotópályázat részvevőinek száma: 33 fő
Leadott pályaművek száma: 107 darab

A pályaművek névtelensége a zsűrizés rendszerének megfelelően biztosított.
A beérkezett pályaművek átnézése után a következő döntések születtek:
I. díjra érdemes Fehér Zsombor „Tessék anyu?” című munkája
II. díjra érdemes Nyisztor Ádám „Glória” című munkája
III. díjra érdemes Fülöp Lóránt „Takaros otthon” című munkája

A zsűri a - fotópályázatok hagyományos bírálási szempontjain túl -, szem előtt tartotta a kreatív képi megfogalmazást, illetve különösen értékelte azokat a munkákat, melyek alkotói el mertek rugaszkodni a sablonos gondolkodásmódtól.
A zsűrizéssel, értékeléssel kapcsolatos szempontok, vélemények Dávid Botond fotográfus, illetve Csáki Jenő fotós megfogalmazásában:
A pályázatra beküldött képek magas száma (107db) arra enged következtetni, hogy a pályázók fantáziáját is megmozgatta a tematika. A szép számmal leadott anyagból a zsűri hosszas elemzés után választotta ki a díjazott alkotásokat, szem előtt tartva a kiírásban megfogalmazott feltételeket, ezen a felül az egyéni látásmódot és a kivitelezés minőségét.
Az első helyezett, Fehér Zsombor - Tessék anyu?. A képen látható perspektíva ellentmond az általános szabálynak, hogy az alanyt lehetőleg szemmagasságból fényképezzük. Ez esetben a látvány rácáfol a szabályra, hiszen a kép alkotója egy magasabb nézőpontot választott, melynek eredménye, hogy nézőben olyan benyomást tesz, mintha maga is a kép szereplője lenne. Ennek a megközelítésnek köszönhetően a szemlélő akaratlanul is jobban odaképzeli magát, részesévé válik a látott világnak. A gyerek kiemelt tekintete is nagyon vonzza a szemet, mindent egybevetve egy jól szerkesztett, harmonikus, jó pillanatban elkapott gyerekportrét látunk.(Dávid Botond)
A második helyett, Nyisztor Ádám - Glória. A beküldött fényképek közül azon kevesek közé tartozik, melyek műtermi eszközökkel, legalábbis műtermi körülményekre utaló látványvilággal rendelkeznek, mely arra enged következtetni, hogy tudatos alkotásról beszélünk, nem véletlenszerűen elkapott pillanatról. Természetesen ez önmagában még nem jelent sikert, de a végeredmény igen érdekes látvány, hiszen egyszerre harmonikus, kiegyensúlyozott, sőt, továbbmennék, akár patetikus, ugyanakkor humorosnak is hat, de egyfajta Hitchcock-ra jellemző, horrorba hajló feszültség is felfedezhető a képen. Ha az első aspektusból vizsgáljuk, akkor egy idős, kezében imakönyvet és rózsafűzért tartó hölgyet látunk, kinek a feje köré egyfajta "glóriát" rajzolt az ellenfény. Eddig rendben is van a dolog, de ha egy kicsit elvonatkoztatunk az elsődleges látványtól, a könyv alakja egy kicsit bárdra is emlékeztet, így a kép azonnal más értelmet nyer. Érdekes látványvilág, kettős értelemmel. (Dávid Botond)
Pihentető, kellemes összhatású felvétel. Én a konty kiégetését elkerültem volna, de olyan jól sikerült az arc és a könyv világítása, hogy bár egy kicsit zavar, de nem tudja elterelni a figyelmet az idős nő és könyv között kialakult bensőséges kapcsolatról. Nekem az egész egy, az élettel és önmagával kibékült ember nyugalmát hozza át. (Csáki Jenő)
A harmadik helyezett Fülöp Lóránt - Takaros otthon. Bár a téma kiírás a portré témakört vette célba, ez a kép szocio kategóriában is megállná helyét. A képen látható ember elhanyagolt környezete utal az életkörülményeire, mindennapi küzdelmére a megélhetésért. Az előző kettővel ellentétben ez egy színes kép, melyet az alany közvetlen környezet tovább tarkít. A képen látható egyes szokatlan tárgyak további kérdéseket vetnek fel, pl az iskolatáska és a két azonos kép a falon. Figyelemreméltó alkotás, elismerés jár érte az alkotónak.(Dávid Botond)
Telitalálat, ahogy egyszerűen bemutatja a már majdnem indiai tarkaságban és szegénységben élő embert, anélkül, hogy szociofotó látszatát szeretné kelteni. A környezetébe tökéletesen beillő emberről mindent elmond a tekintete és a testtartása. Látjuk, hogy nem boldogtalan, hisz körbeveszik egy élet során összegyűjtött tárgyai, és nem nehezedik vállára a holnap gondja. (Csáki Jenő)

A fotópályázat szervezői úgy gondolják, az előző pályázatok díjazott részvevői számára erkölcsi kötelesség kellene legyen a megmérettetés vállalása a soron következő kiírásokban.